A ginről

A gin kifejezés a boróka növényre használt francia geniévre vagy a holland jenever szóra vezethető vissza, amely borókát jelent. A holland jenever-t a gin elődjének tartják, melyet legalább részben árpából készítették, és sokszor fahordóban érlelték, így karakterében jobban hasonlított a whiskyre.

A gin, mint italkategória kevésbé szabályozott, mint például a whisky. Jellemzően gabonapárlat az alapja, de lehet akár gyümölcspárlat is, amelyet jellemzően borókabogyóval vagy/és más fűszerekkel ízesítenek, és minimum 37,5% alkoholfokon (az USA-ban legalább 40%) palackozzák.

A jó minőségű gin készítésekor a (96%-os) szeszt együtt párolják a növényekkel (vagy beáztatják, vagy közvetlenül a forrásban lévő szesz fölé lógatják), amelyhez aztán további ízesítőket, édesítőt és színezéket is adhatnak (természetest és mesterségest egyaránt). A rosszabb minőséget adó kevert (compound) gin előállításakor nem desztillálják az ízesítőket az alkohollal, és jellemzően mesterséges aromákat adnak hozzá.

A London Dry Gin előállításakor csak természetes ízesítőket használhatnak (citrus mindig van benne), amelyet az alkohollal együtt kell lepárolni, a desztilláció után pedig csak jó minőségű plusz szeszt adhatnak hozzá, valamint kis mennyiségű édesítőt. A név a stílusra utal, nem a városra. A Plymouth Gin szintén betartja a London Gin készítési szabályait, esetében azonban a név helymeghatározás is, az Old Tom Gin esetében pedig több édesítőt használnak, így nem jellemző rá az a harsány frissesség, mint a London Ginekre. A Dutch Gin típus Hollandiában, Belgiumban és Németországban van elterjedve, és akár érlelhetik is. Az USA-ban manapság elterjedt új, főleg mikro lepárlókban készülő ginek (New Western Gin) is lassan külön kategóriát jelentenek: friss, tiszta karakterük általában a London Dry Ginhez hasonlítható. A Navy Strength ginek az alkoholfokra utalnak: 57% (pontosabban 57,15%) alkoholfoktól vették át ugyanis régen a Brit Haditengerészetnél (Navy) a gineket, manapság pedig több gyártó is ezen alkoholfokon ad ki gint.

Ízesítés szerint beszélhetünk még Sloe (kökény), Damson (damson szilva), Fruit Cup (gin nyári gyümölcsökkel, teával likőrrel, fűszerekkel ízesítve, pl. Pimm’s No. 1), Eldelflower (bodza), Raspberry (málna), Saffron (sáfrány) ízesítésű ginekről. Persze ma már - az újkori gin reneszánsz kellős közepén - egészen változatos növényeket használnak fel a megsokasodott gyártók annak érdekében, hogy ginjük jól megkülönböztethető, egyedi ízhatással bírjon.William Hogarth:Gin-köz

A borókát már a régi időktől kezdve gyógyhatású növénynek tartották. Olasz szerzetesek már a 11. században is használták finomítatlan szesz ízesítésére, gyógyászati célra. A borókabogyóval, ánizzsal, korianderrel, köménnyel ízesített gabonaszeszek Hollandiában már igen régóta népszerűek voltak, így nem meglepő, hogy a ma ismert gin feltalálójának a németalföldi orvost, Franciscus Sylviust tartják. A gin III. (Orániai) Vilmos uralkodása alatt – aki Hollandia, valamint Anglia királya is volt - terjedt el Angliában. Igen hamar a legnépszerűbb italfajtává vált az országban, lepárlását ugyanis házilag is engedélyezték, míg a külföldi italokra nagy összegű vámokat vetettek ki.

A gin a 18. század első felében alapozta meg rossz hírét, amikor is rossz minőségű, sörfőzésre nem alkalmas gabonából készült, az egészségre káros terpentinnel ízesített gint lehetett kapni a legtöbb szeszkimérésben. Az iparosodásban élen lévő országban a rossz minőségű ital komoly társadalmi problémákat okozott, amelyet a korabeli írók (Jonathan Swift, Daniel Defoe, Henry Fielding) igen gyakran meg is jelenítettek műveikben. Az áldatlan állapotokat az 1751-es szesztörvény rendezte, amely megszabta, hogy a szeszfőzők csak legálisan működő kereskedőknek adhatták el párlataikat.Ma már a gin az egyik legnépszerűbb koktélalapanyag, a jó minőségű ginek pedig önállóan fogyasztva is nagy élvezeti értékkel bírnak. Sőt, ma már külön szertartás is kialakult a ginek és a hozzá illő minőségi tonikokhoz kapcsolódóan. Ennek során a pohárba (jellemzően nagy, öblös copa vagy cabernet alakú pohárba) kitöltve tovább ízesítik hozzá illő fűszerekkel és gyümölccsel. Hagyományosan elterjedt a hosszú highball pohár is.

Ma már számos tonik fajta közül választhatunk, aszerint melyik illik jobban a ginünkhöz. Legismertebb márkák a Fentimans, a Fever Tree, a Thomas Henry, 1724, 6 O'clock, Loopuyt, Syndrome stb.Kattints ide a WhiskyNet-nél kapható gin márkákért!Szakirodalom: Manuel Wouters: Gin&Tonic - Around the world in 80 gins